Plakettek

A szobrászattal való ismeretségem 1952-ben kezdődött, amikor is Vályi Rózsi művészettörténet tanárnőnk az egész osztályt elvitte Medgyessy Ferenc szobrászművész műtermébe. A mester éppen Móricz Zsigmond köztérre felállítandó szobrán dolgozott, és valamelyik osztálytársam elmondta a mesternek, hogy én is faragtam egy Móricz Zsigmond plakett féleséget kőből, mire a Mester azt mondta, hogy vigyem el hozzá és mutassam meg neki. Így kezdődött ez a kapcsolat, ami nagyon meghitt és szeretetteljes, majd hogy nem nagypapa unoka kapcsolattá vált. Ő kezdett el tanítani, először agyagból mintázni, majd később megismertetett a gipsz öntés mesterségével is. Másik jelentős ismeretségem ezen a területen Somogyi Józsefhez fűződő kapcsolatom volt. Ő egy alkalommal eljött az Operaházba és megnézett egy balett órát, mert modellt keresett valamelyik női szobrához. Beszélgetésünkből megtudta, hogy én is mintázgatok, és meghívott a többi növendékei közé a Képzőművészeti Középiskolába, és szabad időmben ott tanulhattam tőle a többi diákjai között. A kisplasztikák, amiket készítettem részben agyagból mintáztam és gipszbe öntöttem, a plaketteket, pedig plasztilinből készítettem, csináltam olyan érmeket, amelyek gipszbe negatív véséssel készültek. Jó párat bronzba is kiöntettem (Bartók, Csontváry, Beethoven, Yehudi Menuhin) Készítettem még egy a másfeles léptékben Ferencsik Jánosról egy portrét a 60. születésnapja alkalmából, erre nagyon büszke vagyok.

Kisplasztikák